Minden tavasz az újjászületés, a régi, már hasznavehetetlen dolgok elengedésének, a megtisztulásnak az időszaka. Ilyenkor környezetünkből természetszerűen kidobjuk a lomokat, megunt, elhasználódott tárgyainkat, amik már nem szolgálnak bennünket. Szélesre tárjuk ablakainkat, hadd járja át a friss levegő egész lényünket. Méregtelenítést végzünk, testünket is megtisztítjuk a méreganyagoktól. De vajon a lelkünkben is elvégezzük ezt a nagytakarítást?
Az év során rengeteg élmény, benyomás ér bennünket. Rohanó életünk nem mindig teszi lehetővé, hogy időt szánjunk a feldolgozásra, hogy a helyükre kerüljenek bennünk. Így sokszor csak görgetjük magunk előtt, vagy éppen puttonyként nehezednek ránk, amit vonszolunk magunkkal, egyre inkább megnehezítve, hogy a jelenben éljünk. Gondolatok, érzések kavarognak bennünk, sokszor már nem is tudjuk, hogy mi az eredete, miért érezzük azt amit. Miért reagálunk helyzetekre érzékenyen, miért érezzük rosszul magunkat. Valahogy már nem vagyunk a régi, kedvetlenek, fáradtak vagyunk, magunk sem értjük mi a baj.
Ilyenkor célszerű megállni egy kicsit, és visszanézni mi történt a múltban. Elevenítsük fel az eseményeket és próbáljuk megnevezni, hogy ez ránk milyen hatással volt. Mit érzünk jelenleg? Dühöt, csalódottságot, sértettséget? Vagy valami egészen mást? Ha felhozzuk a mélyből ezeket az érzéseket, és megértjük, hogy mi miért történt, az eltelt idő távlatából nézve már lehet, hogy egészen másképp vélekedünk. Lehet, hogy tudatosan szemlélve a dolgot már nincs is ránk hatással, egész egyszerűen csak a régi beidegződés, a régi érzelem hat ránk. Viszont, ha már túlhaladtuk lélekben – legyen ez helyzet, kapcsolat, érzés vagy bármi – könnyebben elengedjük, már nem kötődünk hozzájuk.
Néha lehet olyan is, hogy számunkra kedves és boldogságot adó dolgoktól kell megválnunk. Ami nem tölt el megkönnyebbüléssel, inkább veszteségnek érezzük. Megpróbáluk elengedni, de nem megy, ragaszkodunk hozzá. Minden külső dologhoz való ragaszkodás egy belső szükségletünket elégíti ki. Például, ha egy kapcsolatot nem tudunk elengedni, azt jelenti, hogy a saját magunkkal való kapcsolatunkat érdemes lenne felülvizsgálni. Vagy ha sorozatosan akadályokba ütközünk, lehet, hogy a gondolataink és a hozzáállásunk már nem szolgál bennünket. Lehet, hogy régen működőképes volt, de mára elavult, arra van szükség, hogy megújuljunk.
Minden elengedés fájdalommal jár együtt. Engedjük meg magunknak, hogy átérezzük, gyászoljuk el, ha kell, és lépjünk tovább. Nyissuk meg magunkat az újra, vegyük észre az élet szépségeit, éljünk a jelenben!
Kérdések, amik segíthetik az elengedést:
- Mi az, ami miatt ragaszkodsz a régihez?
- Milyen pluszt ad neked?
- Gondold át, milyen előnyökkel járna, ha elengednéd?
- Milyen érzés lenne enélkül élni?
- Mit csinálnál, ha már megszabadultál volna a régi érzéstől/gondolattól stb.?
Forrás: www.talpigno.hu
Írta:Vancsura Olga
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.