YouOnLine

Vannak tárgyak, amikre nincs magyarázat. És persze vannak, amikre éppenséggel van, de a gyerekeink már alig, az unokáink pedig egyáltalán nem értik, miről is beszélünk.

Hiányoztál a suliból? Nem baj, akkor a padtársadat megkérted, hogy indigóval írjon a füzetbe, és máris minden jegyzetprobléma meg volt oldva. Mondjuk közben lila és/vagy kék lett a fél papír és a kézfeje, de alig tíz kézmosással lejött. Nekem például a padtársam nemcsak a jegyzetet adta így oda, hanem az is látszott, miket rajzolt unalmában a füzete szélére.

Kávé-, dió- és mákdaráló a közértekben. Tényleg, ezt miért kellett egyáltalán megszüntetni? Tavaly karácsonykor hat különböző közértben és zöldségesnél próbáltam darált diót találni a zserbóba, persze sikertelenül. Fene se hitte volna, hogy vannak problémák, amiket húsz éve könnyebb volt megoldani.

Jelvényláz. Dzsekin, hátizsákon, pólón és sapkán. Illetve nagyjából bármilyen, tűzésre alkalmas felületen. Popzenei ikonok használata elengedhetetlen, szóval Michael Jackson, Edda és Padödő volt a nyerő minden mennyiségben.

Flopi, avagy az adathordozás alfája, szigorúan filctollas cetlikkel felcímkézve. Mondjuk arról egy idő után már fogalmunk sem volt, hogy mit jelentenek a cetlin a rövidítések, és hogy egyáltalán mi a fenének mentettünk el ennyi felesleges dolgot.

És ha már kazetta és flopi, akkor semmiképp ne menjünk el a kazettás számítógép mellett! Csinos darab. Valószínűleg nemcsak gyerekeinknek, de már a húszéveseknek is teljesen értelmezhetetlen. Mi például apukámmal remekül szórakoztunk egy lakótelepes-bombázós játékkal, és közben egyáltalán nem gondoltunk bele abba a finom ellentmondásba, hogy mellesleg lakótelepen laktunk.

Méltatlanul rövid, de annál elsöprőbb divathullám: cumi a nyakba. Pontosabban a nyakban lógó bőrszíjra. Mégis ki találta ki ezt a hülyeséget? Jó, hogy nem partedli. És vajon a többi iskolában is körbejárt a tanár egy idő után, hogy levetesse a nyakakból, mert állítólag mérgező az anyaguk? Vagy ez csak nálunk volt?

Oké, praktikus és modern dolog volt az írógép. Na meg persze komoly és felnőttes. De a hangját még az utcán is hallották, a súlya meg... Egyes típusok billentyűinek a leütése egy edzéssel is felért.

Ez már egy modernebb fajta, az igazi és hamisítatlan utcai telefon persze tárcsás volt. A sárga színűvel lehetett vidékre is telefonálni, de a pirossal csak Budapesten belül. Vagy fordítva?

Ma is lehet még kapni ugyan, de egészen biztos, hogy jóval kevesebb háztartásban használnak külön centrifugát, mint a nyolcvanas években. Kézzel mosás, géppel csavarás – még hogy régen minden jobb volt.

És ha már kvarc, akkor persze számológépes kvarcóra. Különösen szépen barnult le a karja annak, aki állandóan viselte.

Posztertapétát még ma is kapni ugyan, de azokat az igazán bődületes, kanapék mögül hirtelen ránk ugró tájképeket, amelyek a nappalik teljes falát díszítették, hát azokat már legfeljebb retrohangulatú ingatlanhirdetésekben vagy az egyik munkatársunk édesanyjának lakótelepi lakásában nézegethetjük.

Videolejátszó. Esetleg külön visszatekerő géppel. Sikersztoris esetekben mindjárt egyből felvevővel is.

Kihúzható antennájú mobiltelefon. Az, amelyik fél kilót nyomott, az megvan még? Fogadjunk, hogy ha bekapcsolod, még mindig üzemel!

Az okostelefonok dömpingjében nagyjából már egy discman is antikvitásnak számít, de az igazi múltidő a walkman. Elengedhetetlen kellék hozzá a folyamatosan szétmálló szivaccsal borított fülhallgató, és a megfelelő szélességű ceruza vagy toll, amivel visszatekertük a kazettákat. Máig kevés idegesítőbb hangot tudok annál, mint amikor elkezdett merülni az elem, a zene pedig fokozatosan egyre mélyebbé és lassúbbá vált.

Nem elég, hogy igazi állat igazi bundája a nyakba, de egyenesen egy komplett róka. A zsemléért sorban állva ott figyelt minden második nő nyakában néhány kósza lábszár.

Forrás:www.nlcafe.hu