Az anya-lánya fotókon mindig mosolyogni és/vagy sírni kell a meghatottságtól. A következő képeken például fülig ért a szánk.
Az én mosolyom nemcsak a képeknek szólt, hanem annak is, hogy immár épp a harmadik kislányomat várom és jönnek elő a nagyobbak babakori emlékei, amikor mi is ilyeneket bolondoztunk. Mert vicces ugyanolyan ruhába öltözni és ugyanúgy nyelvet öltögetni, mint a babánk, csak úgy mókázni egymással.
Az anya-lánya kapcsolat mindig kicsit bonyolult, de közben mélységes szeretettel átitatott. Mintha valamilyen közös titkunk lenne, csak mi tudjuk, milyen nőnek lenni, apjuk ebből az élményből kimarad. Ő például sosem fogja megérteni, miért buli a 6 évesnek, hogy kifesti a szempilláját, mint anya, ezek az apróságok anyának és lányának járnak.
Persze sok minden mást meg csak apa tud megtenni, például királyfi a kislány életében elsőnek csak az apja lehet, úgyhogy marad bőven nekik is közös kapcsolódási pontjuk. De ez a női vonal ez csak a miénk. Anyáké és lányaiké.
Forrás: www.talpigno.hu
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.