YouOnLine

Isten szerepét úgy gondoljuk átvettük. Isten megteremtette a világot majd mi emberek teremtjük tovább? Alkotunk elektronikus kütyüket, ruhakölteményeket, prózákat, verseket, míg végül reméljük, hogy megalkotjuk az új, tökéletes prototípusú embert.

A paradicsomunkban az új embernek nem a tudást tiltjuk, azt ha adnánk, se akarná. Új embernek új keletű bűn kell. Felállítjuk a két fát; az egyik a halhatatlanságé, (ahogy az volt, ez mindig csábítja az embert, attól igazi Isten lehetne) a másik fa pedig a csalás fája. Aki a csalás gyümölcsét leszedi, átlát titkokon, átlát félelmeken, megtanulja hogyan szerezze meg amit akar, nem számít bűntudat, nem számít áldozat. A cél szentesíti az eszközt.

A világunkban egy dolog állandó; Lucifer. Őt nem változtatjuk, nem képzeljük a helyébe magunkat, így ő tökéletesen megfelel olyannak, amilyen volt. Talán még jobban is illik a mostani társadalomhoz. Túl vagyunk ezernyi büntetésen, csalódáson, szomorúsággal vagyunk töltve, az optimizmus valahol útközben kihalt, és cinikusan tekintünk a még köztünk járó boldogokra.

Teremtsük meg újra Ádámot és Évát, tegyük őket egy hermetikusan lezárt üvegbúra alá, és figyeljük az első klónozott emberpárt. Küldjük rájuk Lucifert, figyeljük mennyi idő alatt rontja el őket. Nézzük, ahogy Ádám leszedi a csalás gyümölcsét. A férfi akaratosabb lett, már nem várja meg, hogy Éva szakítsa le, ő lép oda, Évát félretolva, már a fán lévő gyümölcsbe beleharap. Lucifer örömtáncot jár, mi pedig lesújtunk és megsemmisítjük a halhatatlanság fáját – ha mi sem juthattunk hozzá, ők miért kapnának belőle? Kiűzetés a paradicsomból. Mi az, amit igazán akarunk? Talán hírnév, pénz, elismerés, siker? Üres életet élni vagy éljen a boldogság, szeretet, szerelem? Esetleg lehet, hogy tényleg kihalt az ez iránti vágyunk?

Példa I.

Valahol félúton a csalás fája és Éva között Ádám eldöntötte, hogy ő sikeres ügyvéd lesz, aki nem a családjához jár haza, gyerekeinek buksiját simogatni, házijukat megnézni, hanem megy a szeretőhöz. És a szeretőben mi a jó?Nyilvánvalóan első körben a szerető misztikus, búja és gyönyörű, ami az ügyvéd úr leharcolt, hisztis, gyerekeket nevelő feleségéről nem biztos, hogy elmondható. De hosszú távon általában a szerető sem a biztos befutónak bizonyul, sőt a „kedves” férj minden egyes ottléttel egyre csak üresebb és üresebb lesz. A bűntudat, mint olyan teljesen megszűnik, már le se zuhanyozik, mielőtt hazamegy, az olyan apró-cseprő jeleket, mint a furcsa pacsuliillat vagy a rúzs nyom az inggalléron elkendőzendő, valamilyen hazugságot rittyent. A Szerető saját csapdája is megvan, mégpedig, hogy ő soha nem lesz Éva. És csak, hogy kerek és szép legyen a sztori, Éva pedig szíve szerint megpusztulna, hogy olyan legyen mint a híres-neves Szerető, hátha akkor a férje hozzá járna haza.

Példa II.

Ádám, mint 35 éves sikeres, jól kereső, egyedülálló orvos egy hatalmas hodályban egyedül él. A 24 órás műszak után az üres lakásba tér haza, ahol egy csodásan felszerelt konyha, egy tágas nappali, sarokkád, meghitt hálószoba várja. Hűtőszekrénye zsúfolásig tele, a háztartásvezetője napközben bevásárolt neki, vacsora felcetlizve: Májgombócleves, a kedvence. Vacsora után lefürdik, elkortyol egy pohár bort, majd lefekszik aludni. Minden egyes nap hasonlóan telik, reggel munka, műszak után haza, vacsora, fürdés és alvás. Ádámnak egész életében nem volt ideje a szerelemre – Fiatalabb korában tanult, hogy bejusson az egyetemre, később tanult, hogy bent maradjon az egyetemen, majd pedig tanult, hogy átléphessen a gyakornokságon, most pedig minden idejét lefoglalja a munkája. Így jogos a kérdés: Vajon felmerül Ádámban, hogy kellene neki egy Éva? Meddig vár, amíg rájön, hogy az élet elszalad, úgy, hogy a kötelességét teljesítette, de nem is élvezte ki? Vagy ez így a jó? Az ember önmagában teljes, nem kell mellé egy másik fél, ahogy azt gyerekkorunkban elhittük a tündérmesékből?

Példa III.

A 40 éves Ádám a 3 üvöltő szerelemgyerekével körülvéve, a nappaliban eltunyulva tv-t bámuló, agyonhajszolt Évával az oldalán, vajon boldogan
tekint körbe? Valószínűnek tartom, hogy nem, sokkal inkább gondolom, hogy a fejében azon gondolkozik, hogy is nem ő lett a következő James Bond, aki a Karib tengerparton szerelmeskedhet Halle Berryvel éjjel-nappal. A szerelmet választotta, amikor dönteni kellett, úszott a boldogságban, látta a gyönyörű jövőt szép pasztellszínekkel körbefestve, és úgy gondolta innentől már minden csak tökéletes lehet – jöhet a happy end!  De a kemény munka és a luxus hiánya miatt valahol mégis ezen tűnődik, pedig a 3 gyerek tökéletes, szépek, kedvesek, okosak, jól neveltek, nem drogoznak, nem ölnek embert, és az élete szerelme minden nap biztosítja sohasem múló szerelméről, csak érte dobogó szívéről.

Példa IV.

Jöjjön a szimpla kapuzárási pánikkal küzdő Ádám, aki a fent felsoroltak keveréke, és akinek habár mindene megvan, mégis azt érzi; valami kimarad az életéből. Kapálózik jobbra-balra, menekül minden elől, amije már megvan, semmisnek tekinti a beteljesült álmokat.

Nem találjuk a helyünket, szeretünk mindenkit és senkit, félünk a magánytól, de önmagunk akarunk lenni. Egyszerű boldog életet akarunk, de abban unatkozunk, viszont ha jönnek a bonyodalmak, a csapások, elveszítjük a lábunk alól a talajt. Mindent hátrahagyunk, felégetjük a hidakat, nem akarunk visszatérni egy olyan életbe ahol ügyetlenek voltunk. Pedig az ember soha nem a sikerből tanul, a sikert megszokjuk, elvárjuk, és végül természetes lesz.

Forrás: www.11ground.com