Újrakezdeni. Az egyik legnehezebb feladat az életben, mégis időről időre meg kell tenni. Elhinni, sikerül.
Egyszer fent, egyszer lent - így mondják, és valóban, emögött a már-már közhelyes kis mondás mögött van is valami igazság. Néha boldogok vagyunk, néha dühösek, szomorúak, csalódottak, aztán minden kezdődik elölről. Jó és rossz váltakozik, ám ezzel nincs gond, hiszen hogyan értékelnénk a jót, ha nem tapasztaljuk meg a rosszat?
Fent és lent - az ember élete olyan, mint annak az aprócska pihének az útja, amit a szél felkap a járda széléről. Senki nem tudhatja, a következő pillanatban épp milyen irányt fog venni a levegőben.
Hol feljebb repíti a szél, hol egészen letaszítja, hogy szinte már a földet súrolja. Aztán jön egy fuvallat, ami ismét felkapja, talán magasabbra, mint addig bármikor - végül nagyot dörren az ég, elered az eső, és a pihe, egy másodperc sem telik bele, hirtelen a földön landol, esővízben fulladozva. Ott pedig, egészen lent, és így, elázva, csuromvizesen, szegény kis pihe maga sem tudja, megszárad-e még valaha, és felröppentheti-e még újra a szél, közel a kék éghez, oda, ahonnan a napsugarak jönnek, oda, ahonnan messze ellátni, egész a szivárványon túl. Valóban bele is telik némi idő, amíg a megszárad, és nem is csak, hogy megszárad, de újra szállni tud. De eljön az a pillanat.